1.fejezet

-         -  Mi van ma kislány? Temetésre mész? – hallottam meg az egyik barátnőm, Hannah hangját a hátam mögül miközben kivettem a könyveimet a szekrényből. Sóhajtva fordultam meg és vetettem rá egy gyilkos pillantást.

-          - Nem is gyászruha.

-          - Ó, dehogynem – járt körül – a csizma nagyon vagány, meg kell, hogy mondjam, a nadrág passzol hozzá és a fekete öv is jó hozzá, na de ez a felső – fintorodott el – a nagyanyám jobbat hord.

-          - Ne piszkálj – morrantam rá és elindultam az egyik töri terem felé – Sarah – é. Kölcsönvettem tőle.

-          - Láttam már a nővéredet szebb ruhában. Nem igaz, hogy jobbat nem találtál.

-          - Hannah – vágtattam be a terembe és ültem le a leghátsó padba – ma ne piszkáld az öltözékem, kérlek. Nem vagyok jó hangulatban.

-          - Oké, Drágám, mi a baj?

Még mielőtt válaszolhattam volna, becsengettek, így csak elfintorodtam és előre néztem. Mr. Morry azonnal bevágtatott a terembe. Ő a legutálatosabb tanár az egész iskolába. Ő olyan tanár, aki szívesen ad egyest és mosolyogva buktat. Engem és Hannaht különösen utál. Mi benne vagyunk az iskola röplabda csapatában ezáltal sokat járunk versenyre. Utána mindig kapunk napokat, amikor nem kell felelnünk, de ez a tanár szívesen megfeleltet minket. Már épp belekezdett volna a tananyagba mikor kinyílt az ajtó, a lélegzetem pedig elakadt. Hannah – aki épp titokban ivott – félrenyelte és próbált nem megfulladni. Egy srác lépett be a terembe. Kb. 195 cm magas volt és az a fekete izom póló, ami rajta volt tökéletes kiadta az izmait. A haja fekete volt és rendezetlenül állt össze – vissza. Az alsó ajka jobb oldalán egy piercing volt. Meg kell, hogy mondjam ez a pasi egy álom volt.

-          - Ki vagy te? – dörrent rá Mr.Morry.

-          - Az új diák vagyok, Alex.

-          - Rendben, ülj le hátra. Majd kérd el az egyik társadtól az anyagokat.

Ahogy Alex végig sétált a padok között minden lány megbámulta a fenekét, a fiúk pedig irigykedve néztek rá. Hannah még mindig kocsonyán lógó szemekkel bámulta, majd amikor Alex is észrevette ezt rá mosolygott Hannahra, aki kis híján kiájult a padból ettől. Szem forgatva hajtottam le a fejem a kezemre és vártam a kicsengőt. Érdekes egy nap lesz.

O*o*o*O

-          - Szervusz, bébi bogyó – huppant fel a pad tetejére Ann, a másik barátnőm.

-          - Szia, cukorborsó. Na, milyen volt az este Jacksonnal?

-          - Oh, ha tudnád – kalandozott el – olyan gyengéd volt és romantikus. És miközben szeret…

-          - Oké nem akarom tudni – tartottam fel a kezeimet védekezően. Ann felnevetett.

-          - Mi van drágám? Mitől lettél hirtelen ilyen szégyenlős? Pedig ha jól tudom – már pedig jól tudom -  akkor te sem vagy már ártatlan.

-          - Nem vagyok, de nem vagyok kíváncsi a fogadott bátyám és húgom szexuális életére – Ann hangosan felkacagott és én is elmosolyodtam. Egyikünk sem lepődött már meg mikor testvéreként emlegettünk egymást. Amiket mi átéltünk együtt simán lehettünk testvérek.

-         -  Láttad az új srácot Lil?

-         -  Ki nem látta? – kérdeztem szarkasztikusan mire Ann kajánul elvigyorodott.

-          - Komolyan mondom, ha nem lenne, Jackson rávetném magam a srácra.

Hangosan felkacagtam, pont mikor, Alex bejött. Érdeklődve nézett felénk. A tanár mögötte lihegett.

-          - Mr. Johnson üljön oda… - csak ne mellém, kérlek, ne mellém – könyörögtem magamban de az égiek nem hallgattak meg – Ms. Stewart mellé.

Bosszúsan néztem fel az ég felé. Most szórakozol velem, nagyfiú? Alex leült mellém majd felém fordult és rám mosolygott.

-          - Szia, Alex Johnson vagyok.

-          - Lily Stewart – biccentettem majd lehajtottam a fejem. Egész órán feküdtem és amikor kicsengettek villámgyorsan az ebédlő felé vettem az irányt. A lányok már az asztalunknál ültek. Hannah, Nikki, Tiffany, Ann és én voltunk a legjobb barátnők és testvérek. Együtt röpizünk már 4 éve, így kovácsolódtunk egy csapatá. Mikor leültem Tiff mellé, hozzám fordult.

-          - Mi a baj, húgocskám?

Habár én vagyok a csapatkapitány, mégis Tiffany a legidősebb közülünk.

-          - Semmi – vágtam rá csípőből, mire Tiff összehúzta a szemeit, de nem szólt hozzám többet. Tudja, hogy ha nem akarok beszélni, akkor nem fogok semmit sem mondani. Hannah vigyorogva felém fordult.

-          - Még mindig nem dobtad ki  ezt a felsőt?

Vetettem rá egy gyilkos pillantást és ásítottam egyet.

-          - Ha ittam egy csésze kávét, el ne felejtselek megölni.

Hannah felkacagott, Tiff felkuncogott, Nikki fejcsóválva mosolygott rajtunk. Ann épp Jackson szájába lógott így nem vett észre semmit. Ebéd után hál’istenek mehetünk haza. A suli előtt rágyújtottunk mikor az edzőnk lépett elénk.

-         -  Hölgyeim, ma nem lesz edzés. El kell utaznom. – mikor elment Hannah felsóhajtott.

-          - Lesz egy szabad délutánom. Végre.

Meg könnyebülve mentem a kocsimhoz és hazahajtottam. Otthon még nem volt senki, így fellégezve dőltem végig a kanapén. A telefonom hangosan csörögni kezdett így kelletlenül vettem fel.

-          - Halló?

-          - Sarah vagyok, Lily.

-          - Nocsak nővérkém, micsoda meglepetés. Tudod a számom? – a hangom csöpögött a gúnytól

-           - Nem vagy vicces. Szóval, megint sokáig kell bent maradnom. Te hozod el a lányokat az oviból. Etesd meg őket, fürdesd meg és utána…

-          - Szundi van. Tudom. Sarah nem tűnt fel neked, hogy 2 éve ezt csinálom?

-          - Mindegy. Tedd meg nekem kérlek. Este találkozunk.

-          - Kétlem – morogtam mikor letette. A házban egy kis rendetlenség uralkodott, így neki álltam rendet rakni. Elmosogattam, beraktam egy mosást és rendet raktam a szobákban. Utána a lányokért indultam az oviba. Amint megláttak boldogan futottak a karjaimba.

-          - Lily – bújtak hozzám én pedig szorosan magamhoz öleltem őket.

-          - Menjünk haza, csajok. – köszöntem az óvónőjüknek majd hazafuvaroztam őket. Rendeltem neki vacsorára pizzát én pedig felszaladtam átöltözni. Csengettek, így gyorsan leszaladtam, hogy kinyissam a pizza futárnak az ajtót, de elakadt a lélegzetem mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóba.

-          - Alex – nyögtem ki nagy nehezen.

Alex szemszöge

-         - Itt lesz az első órája Mr. Johnson. Sok sikert – mosolygott rám a diri titkárnője mire én is rámosolyogtam, amitől elpirult. Hát igen, minden nagyképűség ellenére, a nők mindig így reagáltak rám. Mikor beléptem a teremben hallottam a döbbent lélegzetvételeket. A tanár azonnal nekem ugrott.

-          - Ki vagy te?

-          - Alex vagyok, az új diák.

-          - Rendben. Ülj le hátra.

Ahogy végig sétáltam a padok között láttam, hogy lányok utánam fordulnak, a fiúk pedig irigykednek rám. Ahogy leültem észrevettem, hogy két lány engem figyel. Az egyik kocsonyán lógó szemekkel a másik pedig… te atya úristen. Ez a lány gyönyörű. Nem, nem is gyönyörű, nincsenek rá szavak. Barna haja össze volt fogva és egy – két tincs rendezetlenül állt. Rá mosolyogtam de a mellette ülő lány azt hitte, hogy neki küldöm és kis híján kifordult a padból amitől majdnem felnevettem, de a barátnője csak megforgatta a szemét és lefeküdt a padra. Egész nap a lányon gondolkodtam. Az egyik órán mellé ültem de nem úgy tűnt, mintha nagyon érdekelném. Próbáltam hozzászólni, de nem mertem. Ilyen sem volt még. Ebédszünetben csak őt bámultam. Egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem. Egy srác, aki mellé leültem, Jackson látta, hogy kit nézzek – mikor elszakadt a barátnője szájától.

-          - Esélytelen haver. Ne is álmodj róla.

-          - Miért ne? – húztam fel a szemöldököm.

-          - Akkor fogalmazok másként. Ne merészeld bántani, mert ha megteszed nem csak én, de a barátnői is kibeleznek. Eleget szenvedett már. – olyan komolysággal ejtette ki a szavakat, hogy megijedtem egy kicsit.

-          - Ezt hogy érted?

-          - Ha ő elakarja mondani neked, akkor elfogja.

Hiába mentem haza és feküdtem le csak Lilyn járt az eszem. Mitől szenvedhetett egy ilyen angyal, mint ő? Na jó kezdek olyan lenni, mint egy rossz buzi. De nem érdekelt,csak Lily. Aztán rájöttem, hogy miért is találkozhatnék vele. Felkaptam a kabátomat és elindultam feléjük. Szerencsére Jackson megadta a címét. Mikor megálltam az ajtajuk előtt nagy levegőket vettem, hogy lenyugodjak. Jesszus, mi a franc bajom nekem? Mi a francért izgulok ennyire? De még mielőtt végig gondolhattam volna, hogy mit teszek becsöngettem. Az ajtó kinyílt én pedig szembe találtam magam a világ leggyönyörűbb kék szempárjával.